Salgótarjánt 1922-ben nyilvánították várossá, 1950-től Nógrád vármegye székhelye, 1994-től megyei jogú város. 33 ezres népességét tekintve Nógrád vármegye legnagyobb városa, egyben Szekszárd után a második legkisebb megyeszékhely Magyarországon.

Nevében a Salgó szó a közeli Salgó várra utal, mely név a salgó (jelentése: ragyogó, fényes) melléknévből származik. A Tarján a honfoglaló magyar törzsek egyikének a neve volt, mely ótörök eredetű szó, jelentése fejedelem, alkirály.

A város gerince egy észak-dél irányú völgyben helyezkedik el, közel 20 városrészének többsége a keleti és nyugati irányban egyaránt magasodó dombokon találhatók. A 93 négyzetkilométeren elterülő települést északról körülöleli a Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet, a térség legmagasabb pontja a 729 méter magas Karancs. Salgótarján a legerdősültebb vármegye központja, Nógrádban az erdőborítás 40 százalékos, maga a város is minden irányból erdők ölelésében található.

Salgótarjánban működik hazánk egyetlen földalatti bányamúzeuma, a város a határon átnyúló Novohrad-Nógrád UNESCO Globális Geopark magyar oldali központja, színházának névadója Salgóbánya településrész egykori szülötte, Zenthe Ferenc.

A megyeszékhely többek között szabad ipari területekkel, hasznosítható ingatlanokkal és erős szakképzési intézményrendszerrel várja a befektetőket.